A darvai Szent Miklós fatemplom
A darvai templom Kárpátalja legrégebbi fatemplomai közé tartozik. Számos archaikus eleme utal korára. Ilyen a kis kerek ablak az északi falon, a szentély keleti falán nyíló ablak, amely itt sajátos, a falba befűrészelt, lekerekített végű görög kereszt formában készült, továbbá a kovácsolt vasalás a bejáraton.
A fatemplom az ún. Tisza-menti típusba tartozik. A külsejében bazilikás formákat idéző templom belső tere a bizánci hagyományok szerint három egységből áll: egy négyzetes kisebb szentélyből és a nyújtott hosszházban osztófallal elválasztott hajóból és előcsarnokból (babinecből), amelyek szintén bizánciasan centrális, közel négyzetes terek. Az előcsarnokot és a hajót elválasztó falban archaikus formájú betekintő nyílásokat nyitottak a Liturgia követésére.
A boronafalazású templom legrégebbi gerendasorai a 15. században készültek szárazon rakott kőalapozásra, a 16. században a hosszházat megmagasították, így álbazilikás keresztmetszetet kapott. Az 17. században a nyugati bejárat elé oszlopos tornácot, az előcsarnok fölé oszlopos tornácot építettek.
A templom vázszerkezetű tornyát a 18. században átépítették, galériáját kétszintes barokk sisakkal koronázták. A bejáratot fonatos, farkasfog motívumos faragás hangsúlyozza.
A templom szentélyében a 18. század elejéről maradtak fenn helyi mesterek által festett falképek: az Istenszülő – a Jel, Mária megkoronázása, a trónoló Krisztus. Itt szerepel a szentek sorrendjében Nagy Szent Bazil, Nazianzi Szent Gergely, Barlanglakó Szent Antal és Teodóz, továbbá az Utolsó vacsora jelenete is. A hajó falképeit a mennyezeten lévő felirat alapján (Pinxit Antoni Vali) a 18. század utolsó negyedében Váli Antal nyitrai mester festette. A barokk és rokokó jegyeket mutató falképek a templom északi, déli falán és a nyugati fal felső részén helyezkednek el két sorban. A hajó oldalfalaira ó- és újszövetségi jeleneteket festettek. A déli és az északi falon Krisztus szenvedésének hat jelenete, a nyugati falon Ádám teremtése, a Bűnbeesés és a Kiűzetés a Paradicsomból. A felső sorban kagylókeretekben az apostolok vértanúságának jelentei, Keresztelő János halála, a Kánaánt felderítő zsidók, az alvó Jesse az oldalából kinövő fával. A mennyezet közepén az Szentháromság, a sarkokban a régi tradíció szerint a négy evangélista mellképe látható díszkererben. A templom eredeti ikonosztázát 1737-ben majd 1773-ban is átalakították, bővítették. Ikonjait az ungvári Kárpátaljai Megyei Boksay József Képzőművészeti Múzeum őrzi.
A templom ma már múzeumként funkcionál.
