Gyilkos-tó
A Gyilkos-tó 1837-ben keletkezett természetes völgyzáródás útján. A Gyilkos-hegy ÉNy-i lábánál felhalmozódott hatalmas mennyiségű sziklatörmelék egy hosszantartó esőzés következtében lecsúszott és elzárta a völgyet.
A tó neve az idők folyamán többször is változott. Eredeti neve a Veres-tó hasonló nevű patak mintájára, amely a nevét a tó déli és nyugati oldalán található vörös színű triászkori mészkőről kapta.
A Gyilkos-tó nevet Orbán Balázs viszi be a köztudatba 1864-ben. Nevét a Gyilkos-hegy elnevezésről kapta, ami jóval régebbi a tó keletkezésénél (1773-ban említik először, mint a Lázár grófok birtokát Gyilkos nevű havas formában).
A monda kapcsolatba hozza a véres és gyilkos jelzőket azzal a mondával, ami szerint a megcsúszott hegy maga alá temette a völgyben legelésző nyájat pásztorostól, kutyástól és a felszivárgó vér még sokáig vörösre festette a tó vizét.
A feltöltődésben a növényi anyag aránya alulról fölfelé nő és a felületi iszapréteg eléri az 50%-ot. A tó felső végénél a lerakodás 4,88 méter évenként, de ez a feltöltődési ütem a tó közepe felé haladva csökken.
A tó jellegzetessége, hogy vizéből még mindig kiállnak a völgyet eredetileg borító fenyőerdő fatörzs-maradványai. Szépségét emelik a fölébe magasló sziklás ormok is. A tóban élő állatok közül leghíresebb a tavi pisztráng, amelynek óriás (7-8 kg) példányát is fogták már ki. Gyakori a sebes pisztráng. A Gyilkos-tó gyakorlatilag nem szennyezett, és az I. kategóriába tartozik.
